A rejtett vágy…

A törvény és a politika viszonyulása a homoszexualitáshoz, valamint a homoszexualitás társadalmi tabu jellege mély nyomot hagyott a társadalomtudományi műveken és kulturális alkotásokon Közép- és Délkelet-Európában a második világháború után. Különösen érintett volt a művészet, ahol a homoerotikus tartalmakat bemutató alkotásoknak bemutató alkotásoknak a cenzúra miatt csak kivételesen sikerült a hivatalos nyilvánosságot elérniük.

Néhány országban, ahol még bűntényként kezelték a homoszexuális kapcsolatot, a homoerotikus motívumokat tartalmazó műalkotások készítését börtönbüntetéssel büntették. Ez volt a sorsa Gennagyij Trifonov orosz költőnek is a Szovjetunióban, akit négy év börtönbüntetésre ítéltek 1976-ban.

Más országokban, mint például Csehszlovákiában, a félreérthetetlenül homoszexuális témákkal foglalkozó alkotásokat a tiltott könyvek jegyzékébe tették, ahogyan Ludmila Pecháčková-Skokanová (Lída Merlínová) két világháború között megjelent regényeinek esetében is, aki korábban közreműködője volt a Szexuális kisebbségek hangja (Hlas sexuálnímenšiny) című folyóiratnak. Azután sem volt jelentős változás a homoerotikus irodalom nyilvános népszerűsítésével kapcsolatban, hogy a homoszexuális kapcsolat már nem számított bűncselekménynek az országban: a homoszexualitással foglalkozó alkotásokat még erősen stilizált és tudományos álruhában is csak szamizdatként publikálhatták, ahogy Jiří Kuběna költő munkáit is. Ebben az időszakban a magyar irodalomban is csak érintőlegesen találhatjuk meg a homoszexualitás témakörét. Azonban a téma szembetűnőbben jelent meg a magyar filmművészetben, ahol az Egymásra nézve című film történelmet írt, mert nyíltan ábrázolta, ahogy két nő csókolózik egy nyilvános parkban.

R1_47509ad0ab

Részlet David Dar kritikájából Gennagyij Trifonov költészetéről, 1983
Cikk Michael Dennenyetal „Kilátás a Christopher Street-ről” (The view from Christopher Street) című könyvéből, kiállítási másolat, 1983
Blinken OSA Archívum

Több megjelenítése

A homoerotikus tartalmú művészeti alkotások cenzúrája alóli ritka kivételek találhatók még a Német Demokratikus Köztársaságban és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, főleg azért, mert ezeknek az alkotásoknak a fogadtatása és értelmezése olyan nézőpontokon alapult, amelyek nem hivatkoztak kifejezetten a homoerotikus jellegükre. Jürgen Wittdorf grafikusművész Az ifjúságért (Für die Jugend) (1962) és Ifjúság és sport (Jugend und Sport) (1964) című ciklusaiban olyan képeket hozott létre, amelyeknek középpontjában a férfitest fizikalitása és fiatalsága állt erősen homoerotikus jelleggel, amelyet azonban az 1960-as évek kritikái nem említettek meg. Amit kritizáltak, az az országban kialakuló ifjúsági kultúra „túlzott nyugatiasodása” volt. A kritikát azonban ellensúlyozta a rendkívül pozitív fogadtatása annak, hogy a művész a fiatalokat az NDK jövőjének erős, egészséges és magabiztos építőiként ábrázolta. Alkotásainak homoerotikus elemeit csak 40 évvel a képeinek eredeti kiadása után értelmezték újra és ünnepelték meg, néhányat azonban megsemmisítettek 1991-ben.

Hasonló módon France Novšak regényét két tinédzser kapcsolatáról egy zágrábi katolikus iskolában, amelyet 1970-ben újranyomtattak (eredetileg 1938-ban íródott) és amelyből 1976-ban filmes adaptáció is készült, a katolikus oktatás elnyomó jellegét ábrázoló alkotásnak gondolták, amely végső soron „természetellenes viselkedéshez” vezet. Csak az LMBT+ mozgalom 1980-as években való megjelenésével ismerték el a regényt hagyományindító szövegként a korábbi jugoszláv és a szlovén LMBT+ irodalomban.

R4_5c3cc89cb1

Részlet France Novšak „Fiúk” című regényéből, 1992
Újságkivágat a Revolver 4-ből, kiállítási másolat
Arhiv ŠKUC (Magnus, LL) és Roza Klub, Ljubljana

Több megjelenítése

Az 1980-as évek közepétől és végétől kezdve írók egész sora jelent meg és publikálta hivatalosan alkotásait: akik homoerotikus elemeket tartalmazó elbeszéléseket vagy homoerotikus verseket írtak, vagy nyíltan elkötelezték magukat a homoszexualitás mellett Központi szerepe volt többek között a következő íróknak: Václav Jamek, Radoslav Nenadál és Svatava Antošová a Cseh Köztársaságban, Brane Mozetič, Nataša Velikonja, Suzana Tratnik Szlovéniában, Galgóczi Erzsébet és Nádas Péter Magyarországon, Nikolaj Atanaszov Bulgáriában, Witold Jabłoński Lengyelországban. Ezen kívül a „visszatekintő” érdeklődés miatt elkezdődött az (újra)felfedezése azoknak az íróknak, akiknek homoerotikus munkáit nem publikálták, száműzetésben vagy szamizdatként jelentették meg, vagy akik a peremre szorultak az előző rezsim alatt. Művészek és írók naplói segítették ezt a folyamatot, akik tanúságot tettek a homoerotikus tapasztalataikról. Az epilógus a korábbi irodalmi hagyományok újraértelmezése és felülvizsgálata volt, amely versek és prózák fontos gyűjteményeinek publikációjában nyilvánult meg, amelyek felszínre hozták az irodalomi homoszexuális motívumoknak az előző rezsim alatt „elnémított életét”.

R11c_8392682c23

Radoslav Nenadál „A fal mögé állítunk, Aida!” (My Tězazdíme, Aido) című regényének borítója, 1991
könyvborító, kiállítási másolat
IHLIA, Amszterdam

Több megjelenítése
R13_19b5bf4fb0

Wolfgang Jöhling „Diszkrét szenvedélyek: A lengyel homoerotikus próza antológiája” című gyűjteményének borítója, 1992
könyvborító, kiállítási másolat
Blinken OSA Archívum

Több megjelenítése

„Oli úr”, 1990
részlet a „Szomszédok” című, kéthetente megjelenő szappanoperából
Háttér Archívum és Könyvtár

Több megjelenítése
R19a_a232d2e68c

Petre Sirin, román író és rendező portréja, készítette Vasile M. Murivale, és naplójának részletei, 1999 és n.d.
fotó és naplórészletek, kiállítási másolat
Romániai Queer Történelem és Kultúra Múzeum

Több megjelenítése
R18_29a8257fa2

Nádasdy Ádám megnyitja Gőbölyös Luca kiállítását, 1996
fotó: Takács Bencze Gábor, „Mások” magazin
Háttér Archívum és Könyvtár

Több megjelenítése