A homoszexuális aktivizmus a kommunista államban

Méltó-e egy homoszexuális arra, hogy a kommunista párt tagja legyen? Ezt a kérdést tette fel a homoszexuális Harry White, a Brit Kommunista Párt tagja 1934-ben Sztálinnak írt hosszú levelében annak apropóján, hogy Sztálin 1933-ban újra büntethetővé tette a homoszexualitást a Szovjetunióban. White azzal zárja szerinte megkérdőjelezhetetlenül marxista premisszákon nyugvó konzekvencialista gondolatmenetét, hogy a „születetten homoszexuálisok” elhanyagolható kisebbséget alkotnak, és ezért semmiféle veszélyt nem jelentenek a születések számára a kommunista társadalomban és a proletárdiktatúrában. Ezzel szemben van a homoszexuálisoknak egy másik fajtája, akik „gonoszságból” vagy „gazdasági megfontolásból” homoszexuálisak. Ők általában a burzsoáziához tartoznak, akik azután fordulnak a homoszexualitás felé, hogy „telítődtek a nőkkel való nemi élvezet és a perverzió minden formájával.” A fasizmus a maga belső gazdasági ellentmondásaival e második típusú homoszexuálist termeli ki. Őket helyes tetteikért üldözni.

Sztálin hivatalosan soha nem válaszolt White-nak, de pár szót a beérkező borítékra firkantott: „degenerált gyengeelméjű”. A homoszexuálisokat „elfajzott burzsoáként” leíró képet az összes általunk vizsgált ország osztotta a kommunizmus időszakában. White arra vonatkozó indoklását viszont, hogy miért kell dekriminalizálni a homoszexualitást, már egyáltalán nem osztották a kommunista és szocialista homoszexuálisok a II. világháború után. Az LMBT+ mozgalmak megjelenésével az 1970-es és kora 1980-as években az NDK-ban – akár a kommunista vagy szocialista szimpatizáns homoszexuálisok körében is – White „kétségtelenül marxista premisszáinak” helyét átvette az a meggyőződés, hogy szexuális szabadságaink és identitásunk a magánszférához való megkérdőjelezhetetlen jog része, amely minden egyént megillet, és amely minden specifikusan marxista premisszától függetlenül igazolható, miközben összeegyeztethető a szocializmus alapelveivel is.

Ámbár rengeteg pletyka keringett a médiában homoszexuális politikusokról, kommunista párttagokról, magas beosztású funkcionáriusokról – például Albániában Enver Hodzsáról is az terjedt, hogy homoszexuális – a homoszexualitás politikai tabu volt a kommunizmusban, ami csak az 1980-as években tört meg, leginkább az AIDS megjelenése miatt, ahogy ezt Magyarország és Lengyelország esetében láthatjuk. Bár a klasszikus marxista hagyomány fontos szövegeiből az alternatív szexuális gyakorlatok, köztük a homoszexualitás emancipációja olvasható ki, a valóságban a kommunista államtól mi sem állt távolabb, mint a „szabad szerelem”, amit a Friedrich Engels által megjövendölt forradalmi mozgalmak hirdetettek. A II. világháború után a legtöbb országban a nemiség és a szexuális szokások általános tabunak számítottak, a rendszer ideológiájában a nemiség csak a gyereknemzést szolgálta, minden erotikus vagy pornográf tartalmat cenzúráztak, a „deviáns” szexuális szokásokat kriminalizálták, a homoszexuálisokat üldözték, bebörtönözték és eltiltották őket a hivatalos politikai tevékenységtől.

P1_8b47b44c89

Részlet Friedrich Engels „A család, a magántulajdon és az állam eredete” című könyvéből, 1884
(Szikra Kiadó, Budapest, 1949)
részlet a könyvből, kiállítási nyomat
Blinken OSA Archívum

Több megjelenítése
To the Council of Ministers of the USSR
To comrade Fadeev, I.A.
A notification about N.V. Skorodumov’s collection

In the beginning of March 1948 Lenin’s library received instructions from the fifth department of the Ministry of State Security of the USSR (from Colonel Tchesnokov in person) to select and take to the Library literature, handwritten and illustrated material on erotic topics from the personal library of the Moscow State University Library worker N.V. Skorodumov, who died in 1947. ...

A commission sorted out and examined more than 40,000 books, magazines, newspapers, handwritten and illustrated materials, post-cards, photographs, negatives, and private letters stored in disorder at the flat of Skorodumov’s widow, citizen Burova. The commission selected all material of erotic and yellow press character as well as literature forbidden by Chief Department’s Regulations on Literature and checked the main collection of erotic materials. ...

This erotic literature cannot be considered to have any scholarly or historical value for Library attendants and is an especially harmful survival of bourgeois ideology. ...

Lenin’s Library officials consider it impossible to give such harmful literature back to citizen Burova, because it is potentially dangerous for citizens to store such literature in their homes.
Pornographic and erotic literature from Skorodumov’s private library is stored in a special section of the Library and cannot be returned to any individual because this literature can be stored only in special section.
Erotikus és pornográf irodalom kezelése a Szovjetunióban, 1948
Részletek fordításban Vlagyimir Olisev, a Lenin Könyvtár igazgatójának jelentéséből N. Szkorodumov szöveges és illusztrációs műveket tartalmazó magángyűjteményének bevételezéséről
kiállítási nyomat
Blinken OSA Archívum (eredetileg az OSA „Szex és kommunizmus” kiállításán szerepelt)
Több megjelenítése

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején egyes országokban megjelenő nem-hivatalos LMBT+ aktivizmus első sorban az ifjúsági „iskolán kívüli” terekben szerveződött. Az NDK-ban ilyenek voltak főként a protestáns egyházon belüli munkacsoportok, míg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban a diák kultúrközpontokban kaptak helyet, amelyek noha állami finanszírozásban működtek, megértőnek bizonyultak az 1968 utáni kísérleti és alternatív kulturális és művészeti önkifejezés iránt. A kommunista rezsimek utolsó éveiben számos meleg és leszbikus aktivista csoport kísérelte meg formálissá tenni működését, hogy a nyilvánosság megismerje őket, és megvalósíthassák politikai programjukat. A Varsói Meleg Mozgalom kérelmét a hatóságok végül elutasították, másoknak, például a magyar Homérosznak sikerült bejegyeztetnie magát.

“The lesbian group has about 20 members. Many women write us. Some of them are afraid to come to the meetings or they live too far from Ljubljana. The group is rather small but there are many different trends...within it. Some women are called political lesbians. It means that they have no sexual relationships with women but they also don't want to give their energy to men, so they call themselves ‘political lesbians’. And some lesbians do most of their activities for the feminist group, (but) they don't feel integrated in the lesbian group. Some lesbians think that we are too theoretical, scientific and boring. They don't see any sense in political work in public. For them, the dance and the partner, is the only thing they want. Many kinds of people and interests occurred in our group. Some women came to our group because they were sent by their husbands or boyfriends to find a lesbian as a third partner in bed (so called ‘swinging’). We also got letters from desperate men, who didn't know what to do with their lives and for some reason they saw us as their solution. Some transvestites also wrote us. So we gave energy and advices to many people and a lot of them found out at the end, that we were not the thing they were looking for. Generally, we are open to all women. The ones who only want to use us for their purposes, leave sooner or later. ...”
Részlet Suzana Tratnik a „Ljubljanai leszbikus csoport” című írásából, amelyben a város leszbikus aktivizmusának korai szakaszát tárgyalja, 1988 jelentés, kiállítási nyomat IHLIA, Amszterdam
Több megjelenítése
P15_b27550b7ff

A ljubljanai Roza Klub első hírlevele, amelyben közzé teszik a klub politikai programját, 1990-es évek
újságkivágat, kiállítási nyomat
Arhiv ŠKUC (Magnus, LL) és Roza Klub, Ljubljana

Több megjelenítése

„Homérosz Híradó” a Homérosz Egyesület tagjai számára, 1988
videóklipek
Háttér Archívum és Könyvtár

Több megjelenítése
P20_F_341feb7aef

Részlet a csehszlovákiai Lambda Prága éves jelentéséből, 1988
jelentés, kiállítási nyomat
IHLIA, Amsterdam

Több megjelenítése
P21_c2f52f27bf

A szervezett meleg és leszbikus aktivizmus megerősödése a Szovjetunió utolsó napjaiban, 1990
újságkivágatok, kiállítási nyomat
Blinken OSA Archívum

Több megjelenítése