A homoszexuális aktivizmus a kommunista államban
Méltó-e egy homoszexuális arra, hogy a kommunista párt tagja legyen? Ezt a kérdést tette fel a homoszexuális Harry White, a Brit Kommunista Párt tagja 1934-ben Sztálinnak írt hosszú levelében annak apropóján, hogy Sztálin 1933-ban újra büntethetővé tette a homoszexualitást a Szovjetunióban. White azzal zárja szerinte megkérdőjelezhetetlenül marxista premisszákon nyugvó konzekvencialista gondolatmenetét, hogy a „születetten homoszexuálisok” elhanyagolható kisebbséget alkotnak, és ezért semmiféle veszélyt nem jelentenek a születések számára a kommunista társadalomban és a proletárdiktatúrában. Ezzel szemben van a homoszexuálisoknak egy másik fajtája, akik „gonoszságból” vagy „gazdasági megfontolásból” homoszexuálisak. Ők általában a burzsoáziához tartoznak, akik azután fordulnak a homoszexualitás felé, hogy „telítődtek a nőkkel való nemi élvezet és a perverzió minden formájával.” A fasizmus a maga belső gazdasági ellentmondásaival e második típusú homoszexuálist termeli ki. Őket helyes tetteikért üldözni.
Sztálin hivatalosan soha nem válaszolt White-nak, de pár szót a beérkező borítékra firkantott: „degenerált gyengeelméjű”. A homoszexuálisokat „elfajzott burzsoáként” leíró képet az összes általunk vizsgált ország osztotta a kommunizmus időszakában. White arra vonatkozó indoklását viszont, hogy miért kell dekriminalizálni a homoszexualitást, már egyáltalán nem osztották a kommunista és szocialista homoszexuálisok a II. világháború után. Az LMBT+ mozgalmak megjelenésével az 1970-es és kora 1980-as években az NDK-ban – akár a kommunista vagy szocialista szimpatizáns homoszexuálisok körében is – White „kétségtelenül marxista premisszáinak” helyét átvette az a meggyőződés, hogy szexuális szabadságaink és identitásunk a magánszférához való megkérdőjelezhetetlen jog része, amely minden egyént megillet, és amely minden specifikusan marxista premisszától függetlenül igazolható, miközben összeegyeztethető a szocializmus alapelveivel is.
Ámbár rengeteg pletyka keringett a médiában homoszexuális politikusokról, kommunista párttagokról, magas beosztású funkcionáriusokról – például Albániában Enver Hodzsáról is az terjedt, hogy homoszexuális – a homoszexualitás politikai tabu volt a kommunizmusban, ami csak az 1980-as években tört meg, leginkább az AIDS megjelenése miatt, ahogy ezt Magyarország és Lengyelország esetében láthatjuk. Bár a klasszikus marxista hagyomány fontos szövegeiből az alternatív szexuális gyakorlatok, köztük a homoszexualitás emancipációja olvasható ki, a valóságban a kommunista államtól mi sem állt távolabb, mint a „szabad szerelem”, amit a Friedrich Engels által megjövendölt forradalmi mozgalmak hirdetettek. A II. világháború után a legtöbb országban a nemiség és a szexuális szokások általános tabunak számítottak, a rendszer ideológiájában a nemiség csak a gyereknemzést szolgálta, minden erotikus vagy pornográf tartalmat cenzúráztak, a „deviáns” szexuális szokásokat kriminalizálták, a homoszexuálisokat üldözték, bebörtönözték és eltiltották őket a hivatalos politikai tevékenységtől.
To comrade Fadeev, I.A.
A notification about N.V. Skorodumov’s collection
In the beginning of March 1948 Lenin’s library received instructions from the fifth department of the Ministry of State Security of the USSR (from Colonel Tchesnokov in person) to select and take to the Library literature, handwritten and illustrated material on erotic topics from the personal library of the Moscow State University Library worker N.V. Skorodumov, who died in 1947. ...
A commission sorted out and examined more than 40,000 books, magazines, newspapers, handwritten and illustrated materials, post-cards, photographs, negatives, and private letters stored in disorder at the flat of Skorodumov’s widow, citizen Burova. The commission selected all material of erotic and yellow press character as well as literature forbidden by Chief Department’s Regulations on Literature and checked the main collection of erotic materials. ...
This erotic literature cannot be considered to have any scholarly or historical value for Library attendants and is an especially harmful survival of bourgeois ideology. ...
Lenin’s Library officials consider it impossible to give such harmful literature back to citizen Burova, because it is potentially dangerous for citizens to store such literature in their homes.
Pornographic and erotic literature from Skorodumov’s private library is stored in a special section of the Library and cannot be returned to any individual because this literature can be stored only in special section.
Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején egyes országokban megjelenő nem-hivatalos LMBT+ aktivizmus első sorban az ifjúsági „iskolán kívüli” terekben szerveződött. Az NDK-ban ilyenek voltak főként a protestáns egyházon belüli munkacsoportok, míg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban a diák kultúrközpontokban kaptak helyet, amelyek noha állami finanszírozásban működtek, megértőnek bizonyultak az 1968 utáni kísérleti és alternatív kulturális és művészeti önkifejezés iránt. A kommunista rezsimek utolsó éveiben számos meleg és leszbikus aktivista csoport kísérelte meg formálissá tenni működését, hogy a nyilvánosság megismerje őket, és megvalósíthassák politikai programjukat. A Varsói Meleg Mozgalom kérelmét a hatóságok végül elutasították, másoknak, például a magyar Homérosznak sikerült bejegyeztetnie magát.